Hiába kapott egy parlamenti mandátummal többet (28) Cipi Livni Kadima pártja, baloldali koalíció felállítására kevesebb esélye van, mint vetélytársának, Benjamin Netanjahunak egy jobboldali szövetség összehozására. Lássuk, milyen útravalót kap az új kormány - bárki legyen is a miniszterelnök Izraelben.
Gadó János - Izrael és a fáziseltolódás (Hírszerző)
Efrájim Kishon nyilatkozta egyszer hajdanában, hogy ha a magyar csapat játszik bárhol a világon, ő mindig nekik drukkol, teli torokkal ordítva. Kivéve, ha Izrael ellen, mert akkor Izraelnek, de csöndben.
Tegnap estére, az izraeli–magyar barátságos labdarúgó-mérkőzés időpontjára egyes csoportok kivetítőt készültek fölállítani a Madách téren, hogy a szurkolók ott követhessék figyelemmel a játékot. A szervezők pontos kilétéről kevés adat áll rendelkezésre, mindenesetre a program szerint a hat órakor kezdődő meccs előtt, 17.30-kor a „gázai mészárlásról” terveztek emlékképeket sugározni.
Épp 140 évvel ezelőtt kezdett intézményesülni a honi neológia. 1869-től egészen 1949-ig markáns, mind az ortodoxiától, mind pedig a reformtól különböző ön- és jövőtudattal rendelkezett, ami föltétele annak, hogy tömegek azonosulhassanak vele. Az akkori neológia az óvatos, átgondolt, önmagával és híveivel szemben egyaránt igényes, tradicionalista modernizáció vallási áramlata volt.
Azonban épp nyolcvan évvel az alapító kongresszust követően, azaz szinte kereken hatvan éve, a világtörténelem szelleme, ez a komisz dzsinn, nagy csikorgások közepette leengedte a vasfüggönyt, s ezzel kirekesztett minden nyugatról jövő időjárási frontot, a Kárpát-medencében pedig bennrekedt az őszi pára, terjeszkedő, lassan mindent ellepő ködfüggönyként jelezve, merre is kanyarog a Léthé folyó. Magyarországon azóta szakadatlan ősz van, novemberi szürke homály. Olykor a terjengő, sűrű ködben persze hallani emberi szót, útkeresők beszédfoszlányát. Kisebb, egymásról alig valamit tudó csoportocskák botorkálnak az egyre áthatolhatatlanabb ködben, kezükben kis viharlámpással.
Nem sokkal korábban halt meg Sztálin, emlékszem a sápadt arcokra, a fekete zászlóra Oroszi bácsiék házán – Nussbächer Melitta elment, nem látjuk többé soha.
Miért ment el örökre Nussbächer Melitta? Mert zsidó.
Februári számunk tartalmából:
Novák Attila: Végtelenített lemez a Közel-Keleten
„…a háború, még ha szükséges is, de rossz, a bombák nem identitás-elemek, hanem kemény tények, a csonkolt testek és a sok vér látványa pedig emlékeztessen minket arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért a földön. Erre pedig nem pusztán a zsidóellenességüket anticionizmusba burkoló szélsőjobboldaliakat, az őrjöngő pániszlámistákat és a tekintetüket az örök elvekre vető, a kettős mércében utazó Izrael-ellenes baloldaliakat kell figyelmeztetni, hanem az Izraelt a saját, már kissé elerőtlenedett karja erős támaszának tekintő zsidó közvéleményt is, nehogy újabb csapdába lépjen be.”
Szántó T. Gábor: Moszkvai napló
A Choral, a moszkvai nagyzsinagóga a város szívében, egy hangulatos, lejtős mellékutcában található. Amikor Golda Meir a ’60-as években idelátogatott és beszédet tartott a zsinagógában, az utcán is tolongott a tömeg, a hatóságok pedig tehetetlenül dühöngtek a szolidaritási demonstráció miatt. Délben lépünk a zsinagógába, s három sarkában látunk csoportosulást. Ironikusan hangozhat, de meglepő egy zsinagógában imádkozáson, kidduson kívül zsidókat látni. Márpedig itt az egyik sarokban fiatalok és középkorúak tanulnak egy idős, hosszú ősz szakállú rabbival, a másik sarokban fiatalabb tanítóval szemben nyugdíjas korúak ülnek a padokban egy tábla előtt, a harmadik sarokban pedig íróasztal mögött szemüveges, öltönyös úr hivatalos ügyeket intéz, ügyfeleket fogad.
A sajtó információi szerint Suchman Tamás szocialista képviselő fenyegető csomagot kapott, melyben magyarázatként a következő "német" "mondat" olvasható: "SCHMUTCING = Dávid-csillag ábra = MORD, TOD IHR DRAUF."
Borzongató mondat. A sajtó le is fordította: "mocskos = zsidó = gyilkos, halál rád". A sajtó ugyanis ért németül és ért hungaristául is: Végletekig azonosulni képes egy dühödt, magát tanulatlan németséggel kifejezni igyekvő rasszistával. Elemezzük a fenyegetést!
A családregény régi műfaj, hogy az újabb időkből csak Thomas Mann, Martin du Gard vagy Dosztojevszkij regényeit említsem. Bárdos Pál viszont fanatikusan és sorozatban gyártja a családregényeket, amelyek a saját és hozzátartozóinak a deportálásáról, pusztulásáról és túléléséről szólnak. A Keresztül – kasul az életen a legújabb ezek közül, de ismerve a szerzőt, nem hiszem, hogy még valamit ne tartogatna a tarsolyában ebben a témában, melynek ő egy igazi megszállottja. Buzgalma persze érthető. Sokan vannak közöttünk, akik valahogy, „véletlenül”, mindig rálelnek újabb és újabb holokauszt- visszaemlékezésekre, újabb és újabb, az antiszemitizmussal foglalkozó könyvre.
Szentségtörés ilyet mondani, de vajon mit is olvasnánk, ha nem lett volna holokauszt?!
Várnai Pál - Variációk egy témára (Bárdos Pál: Keresztül-kasul az életen)
Az ember azt hiszi, egy Rejtő-regényben jár. Tamás Gáspár Miklós Piszkos Fred szerepét játssza, ha jól emlékszem, Fülig Jimmy értelmezésében... Olyan sommás, egyoldalú állításokat fogalmaz meg Izrael-bírálatában a Népszabadságban, amelyek nem méltók egy magára adó filozófushoz. Argumentálhatna is, forrásokat idézhetne, de nem teszi.
Annyira sommás a bekezdésnyi vélemény, hogy az embernek az az érzése, felületes vádjai nem is szolgáltak más célt, mint felrázni a zsidó, vagy az Izraellel szembeni egyoldalúságot nem viselő tollforgatókat, hogy fogalmazzák meg világosan és egyértelműen, miért valótlanok az Izraellel szemben szélsőjobbról és szélsőbalról gyakran hangoztatott, a körülményeket nem mérlegelő vádak.
„B… meg a zsidókat, úgy sem szavaznak ránk!” – e szavakkal kommentálta 1990-ben James Baker, republikánus külügyminiszter a zsidó szavazókkal kapcsolatos várakozásait. Igen, az amerikai zsidók is zsigerből balra szavaznak – ezt a magyar olvasóknak nem kell magyarázni.
(...)Hiába olvasták fejére a Republikánus Párt jól szervezett zsidó aktivistái meggondolatlan kijelentéseit az iráni elnökkel, meg az Hugo Chavezzel kilátásba helyezett tárgyalásokról. A zsidó demokraták a rivális lejáratásánál eredetibb húzást találtak ki: a Great Shlep akció keretében egy hétvégén zsidó unokák ezrei utaztak Floridába, hogy meggyőzzék kényelmes nyugdíjas-otthonokba visszavonult nagyszüleiket, szavazzanak Obamára. A Martin Luther Kinggel még szimpatizáló nagyszülőket ugyanis elidegenítették az időközben radikalizálódó, Amerika- és fehérellenes irányba fajuló fekete mozgalmak. (A floridai zsidó nyugdíjas-otthonok komoly tényezőnek bizonyultak a választási küzdelemben – erről a CNN külön riportban is beszámolt. Florida kulcsfontosságú állam, a zsidó szavazatok körül mindig nagy a felhajtás, s itt e két tényező összekapcsolódott.)
"Vajon, antiszemita érvekkel rá lehet-e venni akárkit valamire, ha az illető és környezete egyáltalán nem antiszemita?"
Nagy író volt, egyike a legnagyobb kortárs íróknak. Mellbevágott a halálhíre, mint minden olyan haláleset, mely számunkra fontos/kedves embert ér.
Fej-fej mellett versenyzett az utóbbi években a Nobel díjért Philip Roth-tal, akinek a régi vetélytárs halála által idén jelentősen megugrik az esélye, annyira azért mégse, hogy tényleg ő kapja. Ahhoz Roth túl amerikai, túl zsidó, túl macsó, túl közérthető.
Updike is közérthető volt, modern realista és nagyon amerikai (ő se kapta meg a kiérdemelt Nobelt), s bár nem annyira macsó, mint Roth, az ő Nyúl figurájának is akadt gondja a nőkkel épp elég – leginkább feleségével –, habár egy kifinomult filosz egyszer érdekes összehasonlítást tehetne: mennyiben hasonlók és mennyiben mások Updike protestáns főhősének családi és szexuális kínlódásai, mint a Roth-i zsidó figuráké.
Így döntött a Katalán Autonóm Tartomány kormánya, azzal a pompás indoklással, miszerint „nem helyes a zsidó holokausztról beszélni, miközben a palesztin holokauszt zajlik.”
A táblán: "zsidók gyilkosok". Welcome to Catalunya
(A Szombat 2006 januárjában Új antiszemitizmus címmel tartott konferenciáján hangzott el Bence György előadása. Ez a szöveg az elhunyt filozófus utolsó munkái közé tartozott.)
Előadásom három részből állna, ám ebből – idő hiányában – csak két pontra tudok sort keríteni. Először egy esetet ismertetek: 2005-ben, a londoni terrortámadások után, brit muszlim vezetők azzal a javaslattal álltak elő, hogy a 2004-ben hivatalosan bevezetett holokauszt-emléknapot helyettesítsék egy általános, minden népirtásról megemlékező gyásznappal. Indoklásuk szerint a holokauszt-emléknap egyedül a zsidó áldozatok emlékét őrzi, ezért diszkriminatív, túl kellene rajta lépni.
A Haaretz izraeli napilap angol nyelvű internetes kiadása beszámol arról, hogy egy izraeli emberjogi szervezet (Yesh Din) a hadsereg főrabbijának távozását követeli, mert ez a hadseregnek eljuttatott kiadványaiban megengedhetetlen hangot használ. A kiadványból – egyebek közt – ilyen mondatokat idéz a Haaretz: „Felhívunk benneteket, hogy a törvény szerint cselekedjetek, és öljétek meg azokat, akik benneteket akarnak megölni. Ami a lakosságot illeti, az sem ártatlan… Felhívunk benneteket, hogy ne vegyetek tudomást semmi idegen doktrínáról vagy parancsról, amely az ellenséggel vívott harc logikáját megzavarná.” (angol idézet magyar fordítása)
Világnézetét tekintve a Jobbik azokra a félelmekre alapozza ideológiáját, melyek abból fakadnak, hogy az ország egy meghatározó része becsapottnak, vesztesnek tartja magát, és ezt az érzését a "valódi" rendszerváltás elmulasztásának és a túlzott külföldi/idegen befolyás előretörésének (ezt sokszor a zsidókkal/amerikaiakkal azonosítják) tulajdonítja.
A "baloldali-liberális" forgatókönyv elutasítása a "krisztusi tanításon alapuló" nemzeti erkölcs megerősödéséhez vezet - állítja a párt, amely ha a frazeológiájában lévő indulati-gyűlöleti szintet nézzük, bizony bizarr kijelentés. A rendszerváltozás elmulasztása a radikális jobboldalon azt jelenti, hogy az elmúlt rendszer politikai túlélőit ki kell zárni a politikai életből. Ám a hagyományos szélsőjobb program modernizálódott is, legalábbis ami az eszközöket tekinti.
Novák Attila: "Valódi rendszerváltás" a szélsőjobboldalon (Hírszerző)
Médiafikázós rovatunk újabb darabját, a teljes kiegyensúlyozottság jegyében a Mazsihisz lapjának, az Új Életnek szenteljük. A hajdan a pártállami rendszerhez lojális hitközségi sajtó megújulása még várat magára, bár vannak érdekesebb színfoltok is az újságban. Azonban egy olyasfajta vulgárcionizmus is megjelent az orgánumban, amely a maga leegyszerüsített fogalomkészletével teljesen kontraproduktív – már ami Izraelt illeti.
Ezt a benyomást keltette bennem Barack Obama a beiktatási ceremónia idején. Nem látszott rajta elfogódottság, inkább csak a felelősség tudata, mely valóban rá hárul.
És – nevezzenek szentimentálisnak – felemelő eseményként éltem meg pesti zsidóként, hogy színes bőrű elnököt iktattak be az Egyesült Államokban. Cikizheti ki-ki kedvére programját, nevezheti rózsaszínű álmoknak szlogenjeit – a puszta tény, hogy Amerika őt választotta, izgalmas és reménykeltő.
„Marosvásárhelyi, magyar-zsidó kulturális közegben, a cionista mozgalom izmosodó baloldali ágazatának befolyása jellemezte fiatal éveimet. Tizenöt éves koromban hurcoltak gettóba, onnét Auschwitzba. Egyetemi tanulmányaim után erdélyi folyóiratok szerkesztőjeként, illetve fotóriporterként dolgoztam. Időnként „egészségtelen” származásomnak, illetve helytelen politikai irányultságomnak köszönhetően felcseréltem azt a vasesztergályos, fotólaboráns, avagy munkanélküli státussal.
Romániában megjelent néhány könyvem, albumom – valamennyi az erdélyi magyar és zsidó kulturális hagyományokkal foglalkozott. 1988-ban települtünk át Budapestre. Itt is kiadták néhány, hasonló témájú könyvemet, albumokat. Egyéni fotókiállításaimat hazai és külföldi nagyvárosokban rendezték meg.”
Erdélyi Lajos: Kettős kisebbségben
("Kegyetlen tekintetű", "ószövetségi jellegű" izraeli katona kémleli az ellent - Gázában. Forrás: www.zoom.hu)
Nagyon "eredetien" emlékezett meg a múlt Heti Válasz a gázai háborúról. Macskaköröm rovatukban, ahonnan az onlájn kiadásból kivették papíron szereplő s az idézeteket koordináló
Ne ölj!
szlogent (ez a nyomtatott kiadásban az 5. oldalon volt), különös idézeteket szedtek össze. A citátumgyüjteményben Aczél Endre és Bayer Zsolt Izrael-ellenes cikkei együtt említtetnek a különféle zsidó imakönyveknek az izraeli katonákat bíztató szövegeivel: . pl. “Isten nevében győzni fogunk, elleneinket ő tapossa el!”.
Tamás Gáspár Miklós (Az írástudók újabb árulása, január 14.) egy olyan baloldali aktivista értelmiség honi hiányán kesereg, amely csípőből lőne minden adandó alkalommal a mindenkori kormányra, ha nem ad azonnal több pénzt, jogot, kedvezményt valamely hátrányos helyzetű, vagy annak kikiáltott embercsoportnak. Cikkében homoszexuálisok, romák, bántalmazott nők, palesztinok, hajléktalanok, sztrájkolók kavarognak, kiknek azonnali és feltétel nélküli támogatása/felszabadítása lenne a valamirevaló baloldali értelmiség kötelessége.
