Médiafikázós rovatunk újabb darabját, a teljes kiegyensúlyozottság jegyében a Mazsihisz lapjának, az Új Életnek szenteljük. A hajdan a pártállami rendszerhez lojális hitközségi sajtó megújulása még várat magára, bár vannak érdekesebb színfoltok is az újságban. Azonban egy olyasfajta vulgárcionizmus is megjelent az orgánumban, amely a maga leegyszerüsített fogalomkészletével teljesen kontraproduktív – már ami Izraelt illeti.
A gázai háború kapcsán az Új Élet megtáltosodott. „Izraelnek joga van az önvédelemhez!” kezdődik a Magyar Zsidó Kongresszus hirdetését közlő lap 2009. január 15-i száma, ahol a kép alatti szöveg így szól: „Ima a Seregek Urához”. A harmadik oldalon közölnek egy az arabokról szóló s egyébként jogos Golda Méir idézetet (a volt miniszterelnök fotójával), majd „Megszégyenülnek Cion ellenségei” címmel fekete-fehérben szocialista-realista fotók következnek (imádkozó katonák, izraeli zászló kisfiúval, tankok – előtte galambok) s maga a 129. zsoltár.
Hogy a harci szellemet tovább fokozza a lap, a következő, 4. oldalon „A hadba vonulók imája” következik, a szines fényképen a Siratófal alatt imádkozókat láthatjuk, lobogó izraeli zászlóval. A Heti Válasz által is kipécézett, az izraeli tábori főrabbi által „komponált” ima szövegében Izrael ellenségei elpusztításáért imádkoznak a Mazsihisz újságjában.
A probléma az, hogy a nagy keménységgel, a vulgárcionista frazeológiával éppen a magyar zsidó demokrácia hiányát fedi el a lap, hiszen máskülönben a hitközségi önkritikának a nyomát sem fedezni fel benne, mondhatni azt, hogy a magyar égtájra tévedve már eltűnik a harciasság és marad a mézes-mázos lojalitás, a beszámolók a hitközségi vezetők utazásairól, kitüntetéseiről.
Másfelől pedig nem biztos az, hogy a magyarországi zsidó hitközség lapjának a Gáza ellen vonuló "Dicsőséges Izraeli Hadsereg" (ez irónia akart lenni) kritika nélküli magasztalása lenne a fő feladata, hanem olyan állapotok elősegítése, ahol a minél nagyobb pluralizmus jegyében élnének egymás mellett a különféle irányzatú magyar zsidók s ebben a keretben a propagandisztikus mivoltától megfosztott valódi cionizmus is megtalálná a helyét.
Ám az Új Életben még soha nem olvastunk valódi elemzéseket az arab-izraeli háborúk okairól, értelmezéseiről, egyszerű útibeszámolók és politikai szándéknyilatkozatok váltogatják egymást, soha nem szólalt meg a másik fél vagy egy olyan zsidó hang, amely nem a kardcsörtetésé, mely legalábbis mérlegel.
Egyébként pedig vannak békésebb zsoltárok, szöveghelyek, források is, melyek jobban elősegítenék ember és ember harmonikusabb együttélését a Közel-Keleten és Magyarországon...
"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székében nem ül."