Morvai Krisztina, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának oktatója, korábban az ENSZ nőügyi szervezetében eltöltött négy éve alatt feltehetőleg heves anticionista propaganda célpontja lehetett s így „megvilágosult”, vagy talán a mandátuma meghosszabbításával kapcsolatos pozícióküzdelemben szerzett sebeit kompenzálja heves Izrael-ellenességgel és antiszemitizmussal. Mint a Wikipedia róla szóló szócikke írja (melynek gyaníthatóan ő a szerzője): „az Izraelben élő arab nők embertelen életkörülményeiről végzett vizsgálatokat”.
Afeletti dühében, hogy szocialista kormány nem hosszabbította meg New York-i mandátumát, mindenesetre 2005-ben lecsatlakozott a szélsőjobbhoz, melynek azóta egyik legismertebb figurája.
Morvai Krisztina a gázai harcok ürügyén levelet írt a budapesti izraeli nagykövetnek. A barikad.hu szélsőjobboldali, antiszemita hírportálon megjelent írásban a Hamasz-propaganda és a magyar szélsőjobb uszító stílusa keveredik a dagályos stílben előadott emberjogi frazeológiával.
Az antiszemitizmus.hu írása és Benkő Balázs Morvai Krisztinának írt válaszlevele itt olvasható.
(Fotó: Hírszerző)
Januári számunk tartalmából:
Céget alapít és családot, és pillanatnyilag elege van – nagyjából ezek a hírek terjednek, miért 
Shiri Zsuzsa, több magyarországi médium jeruzsálemi tudósítója ezekben a napokban éjt nappallá téve dolgozik. A Hamasz rakétatámadásai nyomán indított izraeli ellentámadás részleteiről, a gázai bevonulás várható következményeiről kérdeztük őt. Szerkesztőségünk kérdéseire írásban válaszolt.
Gázában a fegyverkezés és a radikalizmus gazdasági blokádot hozott, a blokád szegénységet és nyomort, ez pedig tovább fokozta a radikalizmust és a fegyverkezést. A Nyugati Parton a nyugat logikája került fölénybe, Gázában pedig az iszlámistáké. Előbbit Amerika és Európa pénzelte, utóbbit Szíria és Irán.
Kellemetlen igazságok következnek. Amit Erdélyről tudunk, nem magunktól tudjuk, hanem bizonyos szűrőkön keresztül jut el hozzánk. Ránk hagyományozta a közösségi-családi emlékezet, vagy éppen – ha nem is tudatosan – de mi magunk formáljuk a képet. Ezek a megjelenések azonban nem tükrözik azt a történeti és geopolitikai valóságot, melyet Erdélynek nevezünk. 
A gázai helyzetet a folyamatos instabilitás jellemzi. Ez nem pusztán a határhoz közeli, illetve rakétával elérhető izraeli települések folyamatos ágyúzását jelenti, hanem azt is, hogy a Ciszjordániában kialakult középosztály helyett, itt – 360 négyzetkilométeren, a Földközi-tenger egyik elhagyatott, távoli pontján – egy elszegényedett és végsőkig militarizálódott másfélmilliós arab lakosság – nagyjából az első arab–izraeli háború menekültjei és utódaik – tengeti úgy az életét, hogy biztonsági fal és kerítés veszi körül őket mindenhonnan, még tengeri határaikat is az izraeli haditengerészet ellenőrzi.
Most hadd kérdezzem arról, hogy a diaszpóra - zsidó sors, az, hogy a zsidóknak mindig rejtőzködnie kellett, hogy fokozott mértékben rákényszerült valamiféle szerepjátszásra, hozzájárulhatott-e ahhoz, hogy a színház történetében igen sok kiváló zsidó színész volt. Persze, ugyanilyen jogon az is felvetődhetne, hogy miért volt olyan sok zsidó a pszicho- analitikusok vagy fotóművészek között. 
Kint hideg, sötét, eső vagy hó, körülöttünk a világ karácsonyt ünnepel. Bennünk is ott a tél közepi vágy némi fényre, melegségre, hangulatos ünnepre – és persze közösségi élményre, identitásra, autenticitásra.