Nemzethalál van már megint. Most éppen azért, mert Spiró Györgynek volt pofája arra vetemedni, mentségére szolgáljon, önhibáján kívül, hogy érettségi tétel formájában állítsanak neki szobrot. Botrány! Néhány széljobbos persze azonnal agyvérzést kapott a hír hallatán, meglepő módon azonban az árok túloldalán is akadt valaki (a kiközösítés már nyilván folyamatban), aki megvédte. (http://sasika61mondja.blog.hu/2009/05/05/a_spiro_problema).
A legkevesebb nyilván az lenne, hogy Spiró haladéktalanul hagyjon föl az írással. Amennyiben pedig erre nem volna hajlandó, meg kellene tiltani neki. Esetleg elégetni a könyveit. Mégis mit képzel magáról? Nehogy már saját véleménye legyen a szájáig érő szarról! Majd megmondják helyette mások, hogy mit gondoljon. Ha pedig nem tetszik neki, mehet elfele, leginkább balra.
Mindez persze nettó baromság. Spiró azt ír, amit akar. Hiszen mégiscsak író, ráadásul nem is akármilyen, és ha nem csal az emlékezetem, szólásszabadság van, vagy valami ilyesmi. Akinek nem tetszik, ne olvassa. Ennyire egyszerű ez.
Az pedig, hogy az újrafazonírozott Magyar Hírlap szerkesztőségében mit gondolnak (elrettentésül: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=167065), tulajdonképpen senkit sem érdekel. Bíró Zoltán butaságai pedig különösen nem. Nem is lehet őt egészen komolyan venni, különösen azóta, hogy kiderült, összeesküvés-elméletekben utazik. Mert azért az viccnek elég erős, hogy az egykori állampárt beépített ügynökének tartja Antall József exminiszterelnököt, akit nem mellesleg éppen ő vitt be a Magyar Demokrata Fórumba, méghozzá (surprise! surprise!) Pozsgay Imre javaslatára.
Bírónak ráadásul még annyi mentsége sincs, mint Torgyán doktornak, aki annak idején Petri György Kossuth-díján akadt ki, hiszen Torgyán doktorral ellentétben Bíró mégiscsak irodalomtörténész, hiszen papírja van róla. Legalábbis állítólag. Én mindenestre gondolkodás nélkül rúgnám ki az államvizsgáról. Egyetlen szerencséje, hogy nem vagyok olyan helyzetben. Mert különben elvenném a működési engedélyét. És életfogytiglani Spiró-olvasásra ítélném.
