Lenne mit tanulnunk Izraeltől. Próbálok nem elfogult lenni és leírni a rossz dolgokat is, majd azokat is gyűjtöm.
Nézzük az embereket. Rögtön egy dolog, amit hiányoltam: a buszmegállókba nincsen kiírva a többi megálló, és hogy mikor jönnek a buszok. Amikor ezt valakinek szóvá tettem, teljesen értetlenül nézett rám: minek azt kiírni? Hiszen bárkit megkérdezel, szívesen segít.
Izraelben van egy olyan szabály, hogy aki „szolgáltatást ad” (pincér, orvos stb.), annak udvariasnak kell lennie. Ezt külön tanítják is nekik. Elmondok egy sabatkor hallott történetet, és ebben benne lesz a jó meg a rossz oldal is egyszerre. Yarin nemrég az egyik kislánnyal elment az fülészetre. A sorban előttük egy etióp férfi volt. Az orvos odaszólt neki, hogy ne menjem még be, de ő nem hallotta, hogy mit mondott. Oda akart menni megkérdezni, hogy mit mondott, de ahogy közelebb lépett, az orvos elkezdett vele üvölteni, és elmondta mindennek. Mikor végül bement, az orvos kijött és fölvett egy botot az ajtó mellől: „Ezek állatok, így kell velük bánni”. Amikor Yarin ment be, velük teljesen udvarias volt.
Amikor Shirel meghallotta ezt a történetet, teljesen kikelt magából, hogy Yarin miért nem csinált valamit. Ha ő lett volna ott és hallgatja ezt végig, annak az orvosnak már nem lenne munkája. Eddig két orvost rúgatott ki: az egyik szintén rasszista volt, a másik meg nagyon udvariatlanul és lekezelően bánt a betegekkel. Ha valaki ilyet tapasztal Izraelben, a munkaadónál be lehet jelenteni, és valóban történik is valami. A kórházakban az orvosok nem kiabálnak a betegekkel és hordják le őket mindenért. Udvariasan kell, hogy viselkedjenek, különben az állásukkal játszanak.
A vendégszeretetről már beszéltem, azt továbbra is tapasztalom. „De tényleg gyere hozzám a következő sabatkor!”, „Itt lakom a közelben, amikor ráértek, gyertek át egy délutánra!”. Igazából ezt a dolgot is bele lehetne sorolni a „könnyedség” kategóriájába. Ezt az érzést legjobban talán a takarításon keresztül tudnám érzékeltetni. Megkérdezték tőlem, hogy itt ugyanúgy takarítanak-e, mint Magyarországon. Elsőre ez egy elég fura kérdésnek hangzik. Mégis, hogy takarítanának itt? De nem, itt tényleg másképp takarítanak. Először is, a legtöbb helyen csempe van és nincsenek küszöbök. Nem használnak porszívót, csak söprűt és egy „magav”-nak becézett eszközt. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ablaktisztítót (hosszú nyél a végén egy gumival), csak a gumi helyett itt tömör szivacs van. Miután fölsöprik a lakást, egy vödörbe mosószeres vizet raknak. És a vödör tartalmát nemes egyszerűséggel szétlocsolják a lakásban. Majd a „magav” segítségével az egészet szépen behúzzák a fürdőben található lefolyónyílásba. Ha nagy a kosz, akkor előtte seprűvel egy kicsit föl lehet sikálni.
Mivel a takarítás ennyivel egyszerűbb, ezért abból sem csinál senki nagy ügyet, ha valami kiömlik, koszos lesz a föld. Valahogy az ilyen dolgokat könnyebben veszik.
Hadd meséljem el, hogy mi történt velem egyik reggel. Egy kis kavarodás volt a tinokiában (ahol a pici gyerekek vannak) reggel: hat gyerek jutott nekem, hogy fürdessem le őket, öltöztessem föl és fésüljem meg a hajukat. Körülbelül a harmadik gyerkőcöt zuhanyoztam éppen, és amikor el akartam zárni a csapot (eléggé vacak volt már, mindig jól meg kellett nyomni), az hirtelen letört. Szerencsére már voltak ilyen irányú tapasztalataim, úgyhogy nem ijedte meg nagyon, hogy ezért legalábbis felkoncolnak. Gyorsan szóltam, hogy mi történt. A reakció annyi volt, hogy Shapir fölhívta az itt dolgozó „ezermestereket”, hogy lenne egy törött csap, illetve nekem mondta, hogy a többi gyereket az ő kádjában fürdessem le.
