Forradalmak és zsidók:
márciusi számunk tartalmából
Szalai Miklós: Zsidóság és forradalmak az idők folyamán
„Ezeknek a forradalmaknak, s a törvénnyel szentesített királygyilkosságoknak, amelyekben kulmináltak, a mélyebb jelentése a politikai hatalom deszakralizálása, amely maga sem más, mint annak a mélyebb folyamatnak egy aspektusa, amelyet Weber óta a világ varázstalanításának nevezünk. Azé a folyamaté, amelynek a lényege az, hogy Isten nincs a világban egyetlen partikuláris helyen sem.”
Megadja Gábor: Zsidó ellenforradalmárok
„A XX. századi zsidóság egy jelentős része a forradalommal és a progresszióval szemben a hagyományt, a vallást és a Nyugat zsidó-keresztény örökségét képviselte. Bármilyen mértékben térjenek is el egymástól – a gyakorló katolikussá lett Polányi, az ortodox Talmon, a platonista Strauss, a zsidóságával élete végéig „küzdő” Arendt, a „konvertita konzervatív” Kristol –, annyiban közösek a nézeteik, hogy a modernség és különösen a modern forradalmak eredményeit elvetik (legyen szó akár totalitarizmusról, tömegdemokráciáról vagy jóléti államról). Ellentétben tehát a népszerű mítoszokkal, a zsidóság egyáltalán nem csatlakozott „egyként” a forradalom ügyéhez…”
Kende János: A Tanácsköztársaság és az úgynevezett „zsidó részvétel”
„A Tanácsköztársaság vezetői talán azért sem érzékelték az említett túlreprezentáltságból eredő veszélyeket, mert számukra a vallási, felekezeti kötöttségek már rég nem léteztek. Erényi Tibor találó megfogalmazásával: zsidó identitásukat – ha volt – felszámolták.”
Vörös Boldizsár: „a rabbi tehát elmegy Kunfi közoktatásügyi népbiztoshoz” – 1919-es viccek
A szerző fel is jegyzett néhány viccet; ezek közül az egyik azon élcelődött, hogy a Tanácsköztársaság irányítói között nagy számban szerepelnek zsidó származású személyek.„Miért van Garbai benn a népbiztosok tanácsában? Hogy legyen valaki, aki az aktát szombaton is alá tudja írni.”
„Volt némi Casablanca fíling” – Panyi Szabolcs összeállítása
Térey János, Török Ferenc és Vágvölgyi B. András Izraelben
„A ’30 években Berlinből emigrált építészek fölhúzták azt a mintegy 1500, első osztályú Bauhaus-épületet, amelyek miatt manapság fehér városnak mondják Tel-Avivot. Nos, ez a „sistergő Lunaprak” azóta amerikaias metropolisz lett, az egyik legbarátibb nagyváros, amelynek lombos sétányaiban van valami – legjobb értelemben vett vidéki miliő. Floridába ojtott Frankfurt és Bukarest.
„A politikának fontos volt a jó szereplés” – Várnai Pál életút-interjúja Vitray Tamással
„Amitől az auschwitzi látogatás óta nem tudok szabadulni, ami állandóan kísért, nem hagy nyugodni, nem hagy nyugodni, hogy anyám még kilencven napig élt ott a kórházban a felszabadulás után. Kilencven napig reménykedhetett, hogy talán mégis hazajut. Ma meg ötszáz hozzá hasonló „túlélővel” együtt, ott fekszik egy közös sírban.
