Szombatblog

A létező hazai jobboldal és a létező hazai zsidóság rendszerváltás utáni viszonya sokféleképp leírható, de az esetek többségében nemigen lehet harmonikus, megértő diskurzusról vagy jó hangulatú, konstruktív egymás mellett élésről beszélni. Ennek az állapotnak a fenntartása hosszú távon nem lehet érdeke egy racionálisan gondolkodó félnek sem.

Miért alakult ki mégis ez a helyzet? Van-e egyáltalán lehetséges megoldás, vagy legalább esély a jó irányba mozdulásra?

Tallián Miklós: Zsidóság és jobboldal

Hanuka a Műcsarnok előtt

Mintegy háromszázan gyűltek össze vasárnap délután a Műcsarnok előtt (a Hősök tere helyett), s fáklyáikat magasba emelve ünnepelték a hanukát. A sok vita és fenyegetés megelőzte ünneplés derűs volt, de igen szelíd, visszafogott, hogy még véletlenül se legyen demonstráció hangulata az összejövetelnek. Elmondták az áldást, elénekelték a Máoz curt, Verő Tamás rabbi hangosítás nélkül jelentette be, hogy „a rekordkísérlet sikerült”, és gyorsan áldását adta mindenkire a téren, zsidóra, nem zsidóra egyaránt. Néhányan énekeltek, páran táncoltak, de leginkább csak beszélgettek – mint ahogy minden zsidó összejövetelen szokás.

Harminc méterrel odább, a tér közepén két tucat alak egy Árpád-sávos zászlót lengetett és időnként beszóltak az ünneplőknek.

Háromszáz méterrel arrébb a Magyar Gárda egységei masíroztak és Hegedűs Lóránt szónokolt. A hanukát ünneplőkhöz egészen közel Tomcat – fekete zubbonyán fehér angyalszárnyakkal – valamint barátai disznózsíros kenyeret osztogattak, a Gój Motorosok delegációja pedig felügyelt a rendre.

Zsidó demonstráció a Hősök terén, 2008 utolsó napjaiban.

Make love, not war? (Ruth Margalit – Haarec – cikke nyomán)

„Senkinek még a szeme sem rebbent Izraelben, amikor Aser, a show kipát viselő játékosa azt mondta Leonnak, az oroszországi születésű, vállaltan meleg srácnak, hogy világéletében azt gondolta, »kizárólag abban az esetben állna szóba ilyesvalakivel, mint ő, ha gumibot lenne a kezében«.

Az sem botránkoztatott meg az égvilágon senkit, amikor Vanessza, a szexi francia olé azt mondta a gyönyörű arab versenyzőnek, Raninnak: »Tetőtől talpig olyan emberek szomszédságában nőttem föl, mint te, édesem. Igen, a zsini környékén. Úgyhogy ne te mondd meg nekem, mi micsoda«” – kezdi tudósítását a Haarec az izraeli Big Brother (Való Világ)-vetélkedő idén ősszel lezajlott szériájáról.

Lehetséges, hogy magyar zsidó szervezeteket is sújt majd a nagy amerikai és izraeli alapítványok pénzét is forgató portfólió menedzser csalássorozata, hiszen számos honi szervezet is pályázott olyan alapítványokhoz, amelyek pénzét Bernard Madoff kezelte.

Egy biztos: azok, akik például most folyamodnának a Chais Family Foundation támogatásáért, elengedhetik a klaviatúrát: az alapítvány felfüggesztette tevékenységét, mert áldozatául esett a tudósítás szerint összértékben 50 milliárd dollár kárt okozó csalássorozatnak, mely az Index szerint a világ legnagyobb átejtése.

„A csalássorozat óriási károkat okozott például alapítványoknak, jótékonysági szervezeteknek. Különösen a zsidó alapítványok érintettek, hiszen Bernard Madoff központi szerepet játszott a manhattani zsidó jótékonysági szervezetek életében, sok alapítványnál dolgozott portfólió-menedzserként.” - írja az Index. „Áldozatai között számos zsidó alapítvány és hollywoodi híresség van.”

Bővebben: http://index.hu/gazdasag/vilag/madal081218/

Óriási vihart kavar immár évek óta – keletkezése óta a Magyar Gárda. Célkitűzéseik közé tartozik az, hogy a magyar nemzet „önvédelmét” lássa el. Ebben az egész Gárda-mizériában, melynek utolsó állomásaként (bár elsőfokon), de feloszlatta a bíróság a szervezetet, a következő momentumok figyelhetők meg: Egyrészt a Magyar Gárda külső megjelenésében, retorikájában roppantul emlékeztet a nyilas mozgalomra. Ruházatuk, vezényszavaik nem véletlenül keltenek ilyen áthallásokat, mondhatni ez a céljuk. Nem tudják, de teszik, kevesen pedig még tudják is, de elrejtik ezt a tudást a nagyérdemű előtt. Pedig érthető, hogy miről is van szó.

Novák Attila: Gárdátlanul-megoldatlanul

"Balog Zoltán (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) még a rendőrségi tiltás előtt közleményt adott ki az ügyről, amelyben felháborodva utasítják vissza a két "hivatásos tüntetésszervező" fenyegető akcióját. Ez remek, de mi is a két politikus érvelése?

Megahanuka a Hősök terén. A legnagyobb hanukia a legtöbb ember előtt? Vagy az egyszerre gyúló, legtöbb hanukia a legnagyobb sokaság előtt? A szélsőjobb persze hörög és tüntetést szervez. A hatóságok nem engedélyezték a tüntetést, mely ellen – örvendetes módon – a jobboldal is fellépett, de még lehetnek fejlemények.

A zsidó összerezzen, kérdések sorjáznak a fejében:

Jó ez a nagy, nyilvános hepaj?
Kell ez nekünk?

Marek Edelman a varsói gettófelkelés legendás alakja, egyik utolsó élő tanuja az egykori eseményeknek. Azon kevés túlélők egyike, aki ma is Lengyelországban él. Vaskos memoárja jelent meg a közelmúltban, melyből Pályi Sándor Márk fordító a gettóbeli szerelmek, a halálközeli szenvedély témáját variáló szemelvényeket válogatott.

Aaron Zeitlin jiddis költő - mint oly sokan az egykori jiddis irodalom alkotói közül - az orosz-ukrán-lengyel világ közegében kezdte pályáját, és mint számos írótársa, aki időben emigrált, s így nem veszett oda a vészkorszak idején, pályáját New Yorkban folytatta. Sokműfajú írásaiban a zsidó vallás és misztika szellemi hagyományából is merített.
Versei közül néhányat Szántó T. Gábor fordításában közölt a Szombat.

Sajnos. Demokráciában ez a szabály. Ha minimális formaságokra ügyelnek, az agresszív gyűlölködők vidáman masírozhatnak – mindig valakik ellen, a valakik pedig félhetnek. Budapesten leggyakrabban mi, zsidók vagyunk valakik – mostanában, leginkább 2006 óta, mióta az új típusú szélsőjobb megjelent az utcán.

A litera.hu-n Várnai Pál beszámolója olvasható lapbemutatónkról, Kovács József fotóival.

Bár a Spinoza Házba terveztük decemberi számunk bemutatóját, a helyet aznap estére - valami féreértés folytán - másnak adták, ki, így a szemközti Mumusban mutattuk be a sajtónak és a közönségnek a Szombat erdélyi magyar zsidóságról szóló számát. Erdélyi ételkóstoló és a Folklez zenekar játéka mellett Kőrössi P. József költő, Simon Judit nagyváradi újságíró, Dragomán György író és Erdélyi Lajos fotográfus beszélgettek a szám kapcsán.  

A vészkorszak veszteségei, a Ceausescu-rezsim idejének félelemteli napjai, a kivándorlás, a szülőföldtől való elválás képei éppúgy megelevenednek a három nemzedéket képviselő szerzők írásaiban, köztük Ágoston Vilmos és Tamás Gáspár Miklós cikkeiben, mint az erdélyi magyar színháztörténet legendás alakjai, akikről Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház igazgató-főrendezője beszél a Kőrössi P. Józsefnek adott interjúban.

A lapban olvasható még Novák Attila cikke Erdély megjelenéséről a magyar közbeszédben, Erdélyi Lajos memoárrészlete, Lőwy Dániel esszéje a száz éves Holnap antológiáról, interjúk Dragomán Györggyel, Simon Judittal és Visky Andrással, Szántó T. Gábor írása a Kolozsvári Magyar Színház európai szellemiségéről, Parászka Boróka recenziója erdélyi zsidó vonatkozású könyvekről, Fűszeres Eszter pedig az erdélyi zsidó gasztronómiáról ír.
 

Nehéz dolog, hogy mit gondoljon az ember a szélsőjobboldalról. Tényleg. Pár hónapja még a Magyar Gárda vonulgatásaival, Morvai Krisztina és a Jobbik frigyével (irány Brüsszel!) volt tele a sajtó. Megnőtt a lelkesedésük, duzzadt az önbizalmuk, már elkezdték számolgatni, hogy vajon egy vagy két helyet kapnak Brüsszelben. És tovább vonultak, vonulgattak.

Mondtak nagyokat, úgy gondolták, abba is bele fognak szólni, hogy kik, hol és milyen színdarabokat játszhatnak, aztán az egész leeresztett, mostanra meg már csak petyhüdt és sértett sejtecskék püfölik egymást.

A szekularizáció, mely a liberálisok és a baloldal fontos követelése volt, mára megszilárdult a politikai-ideológiai mező mindkét oldalán: az ún. jobboldal is tudomásul veszi azt, hogy megtörtént az állam és az egyház elválasztása. Az ún. baloldal - melynek az antiklerikalizmus egyik vesszőparipája volt és harcmodorát a papok, szerzetesek, lelkészek és rabbik (satöbbi, a sor folytatható), illetve társadalmi befolyásuk és hatalmi beágyazottságuk elleni kérlelhetetlen küzdelem edzette meg - pedig a nyelvhasználatra, illetőleg a vallásos szimbólumok használatára tolta át a vitát.

 

Mert nem tehetett mást. Merthogy a küzdelem már régen eldőlt.

Novák Attila - Utódvédharcok az ideológiában (Hírszerző)

Ki kell mondani, hogy a történelem meghamisításával próbálkoznak azok, akik egyenlőségjelet akarnak tenni Esterházynak a zsidóüldözések évei alatt tanúsított következetesen humanista magatartása – amelynek logikus következménye volt ama egyedülálló ellenszavazat is – és némely, a reá bízott közösség sorsát féltő, talán taktikai megfontolásból tett – kijelentése között. (...) Különös rosszindulatra vall az antiszemitizmus vádját felhozni Esterházy ellen, amikor, köztudott, hogy nyitraújlaki birtokának bérlője egy zsidó család volt, s kisebbségi politikusként több zsidó származású politikustársával együtt védte a magyar kisebbség érdekeit Csehszlovákiában. Ezt a személyiségét és munkásságát utólag befeketítő állítást nemcsak ama bizonyos parlamenti „nem” szavazata cáfolja, hanem az ezt követő, az üldözöttek érdekében tett, sok esetben önfeláldozó ténykedése is.

Az Esterházy János Emlékbizottság válasza Jehuda Lahavnak a Szombat c. lapban megjelent – Németh Zsolt Esterházy János zsidómentő tevékenységét méltató írására reagáló – cikkére.

A fényképezőmben maradt még pár kép, melyek egy hónapja a Magyar Zsidó Kongresszuson (beszámoló itt) készültek. Íme:

Magyar Zsidó Kongresszus, 2008. november 16.

Ez itt a Szombat - Zsidó politikai és kulturális folyóirat új blogja.

Jó olvasást kívánunk mindenkinek!