2009. június 8. / Novák Attila
Az Európa parlamenti választás, akárki akármit mond, nem Európáról, hanem Magyarországról szól. Európa sorsa biztosan aggasztja a magyar választókat, de még inkább inspirálja őket az, hogy a négyévenkénti alkalmon vagy a népszavazásosdin kívül véleményt mondhatnak pártjaikról. A szavazóképes lakosság 36.8%-a szavazott, ami nem túl sok, de átlagosnak mondható, hogyha az európai átlagot tekintjük.
Ezt a mostani választást a jobboldal, azon belül a Fidesz-KDNP nyerte meg, efelől semmi kétség, több mint 56%-ot szerezve. Bár a mesés 2/3-ot nem érte el a párt, de ezt elsöprő, bár borítékolt győzelemnek lehet felfogni.
A baloldal történelmi vereséget szenvedett, a választók zöme elutasította megoldásaikat. A szocialista párt nagyon veszített. 17.37%-val alig előzte meg a szavazás nagy nyertesét, a Jobbikot. Ami azonban meglepő az, hogy az SZDSZ-re csak a voksolók 2.16%-a szavazott. Az MDF megőrizte pozícióját, a legutóbbi PR-akció meghozta a gyümölcsét, amúgy Bokros Lajosnak, lapunk nyári száma interjúalanyának innen is gratulálunk. Viszont a Jobbik 14.7%-a, mellyel az ország harmadik (!) pártjává nőtte ki magát, elgondolkodtató. Különösen amiatt, hogy az egykori szocialista nagyvárosokban ért el kiugró sikert, például Ózdon több mint 30 %-ot.
Ha most az okokról esik szó, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy Magyarország bruttó államadóssága nőtt, a GDP növekedése lelasult. A Szocialista Párt népszerűsége az őszödi beszéd óta (amikor is a miniszterelnöknek le kellett volna mondania) „szabadesésben” van, s azáltal, hogy még Gyurcsány Ferenc lemondásakor sem mentek bele az előrehozott választásokba, hanem Bajnai Gordonnal együtt kezdték el a költségvetés még szigorúbb kordában tartását, ez a bukás megjósolható volt. Bár a szocialista párt beágyazódott a magyar társadalomba, a saját szavazói bázisát kezdte felőrölni ez a politika. Nem készültek fel az új helyzetre, sem megfelelő utánpótlásuk, sem tartalmas mondanivalójuk nem volt, defenzívában voltak még az SZDSZ-szel szemben is, hiszen sokáig utóbbin múlt a koalíció sikere, így kénytelen-kelletlen az ő programjukat kezdték megvalósítani, majd később, a különféle szocialista választói- és lobbicsoportok elvárásának megfelelően, felpuhítani. A múlttal való viszonyt sem tisztázták. Hiába tagadta meg szóban Gyurcsány Ferenc Kádár János örökségét, jellemző az, hogy a múltkoriban, ahelyett, hogy egy tehetséges, fiatalt választottak volna, egy volt III/II-es kémelhárítót jelöltek a fővárosi közgyűlésbe s csak amikor a tiltakozás egyre nagyobbá vált, jöhetett a fiatal szocialista. Ez a helyzet így nem tartható fent, hiszen a Kádár-korszak nyugdíjasai sem fognak örökké élni, és ha az MSZP a jövőben létezni akar, nyitnia kell a fiatalabb generációk felé, és karakteres politikát kell folytatnia. (A teljes cikk itt olvasható!)
