Szombatblog

A Szombat - zsidó politikai és kulturális folyóirat blogja

Friss topikok



Őket olvassuk

Judapest

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

ágoston vilmos (1) álhír (1) államszocializmus (1) antiszemitizmus (8) ariel toaff (1) auschwitz (1) az ördög vigyorgott a lángokból (1) bence györgy (1) bíró zoltán (1) bitter brunó (1) bojkott (1) budapest (1) budapesti zsidó hitközség (1) bzsh (1) chabad (1) cigányság (2) cionizmus (1) csurka istván (1) elvis costello (1) erdély (5) erdélyi zsidóság (1) esterházy jános (2) faludy (1) fasiszta (1) fidel castro (1) foci (1) franka tibor (1) garai andrás júda (1) gáza (18) haláltábor (1) hanuka (3) havanna (1) heisler andrás (1) hellókarácsony (3) hering józsef (1) heti válasz (1) hippi (1) hírszerző (1) hitközségek szövetsége (1) holokauszt (3) holokauszt emléknap (2) holokauszt tagadás (1) hungarizmus (1) identitás (1) interjú (2) internet (2) irodalom (4) izrael (30) izraeli hadsereg (1) jobbik (2) jobboldal (1) johnny rotten (1) john lydon (1) judapest (1) kereszt (1) kertész imre (1) kolozsvár (1) komlós aladár (1) koncert (1) kossuth rádió (1) kuba (1) lágermikulás (1) lapbemutató (2) libanon (1) lovas istván (1) magyarország (1) magyarországi zsidó (1) magyar hírlap (2) magyar nemzet (1) maszorti (1) mazsihisz (6) médiafika (5) megváltó (1) morvai (1) moszkva (1) náci (1) neofasiszta (1) neológ (1) neológia (1) népszabadság (1) nobel díj (1) obama (2) oroszország (1) ortodox (1) p.i.l. (1) palesztin (4) pályázat (1) politika (2) pszichoanalízis (1) púrim (1) radnóti zoltán (1) reform (1) rendszerváltás (1) seszták ágnes (1) sex pistols (1) siratófal (1) spiró györgy (1) szélsőjobboldal (11) szeptember 11 terrortámadás (1) színház (1) sznobizmus (1) szőcs zoltán (1) tel aviv (1) tgm (3) tüntetés (2) új élet (1) ünnepek (1) updike (1) vallás (1) véres húsvét (1) vészkorszak (1) világháború (1) zene (1) zoltai gusztáv (1) zsidó (4) zsidónegyed (1) zsidótörvények (1) zsidó felmenők (1) Címkefelhő

2009.02.25. 10:32 GadóJános

Romaügyi illúziók ellen

Címkék: cigányság

Sajnos a jelenlegi politikai klíma a kérdés kezelésére különösen kedvezőtlen. Sok tekintetben különböző kultúrák együttéléséről van itt szó, ahol az előrelépés négyéves ciklusokban nemigen mérhető. A mai magyar politikai kultúra viszont a kormányokon kéri számon az eredményeket: ez új programok, új hivatalnokok, s mindehhez még több pénz bevetésére ösztönöz. Az eredmény újabb csőd, újabb elpocsékolt milliárdok, amiért aztán újra a kormányon verik el a port.

*
 

1989 után hatalmas, új kihívások érték a magyar társadalmat. A romák nagy többsége kétségkívül a változás vesztesei közé tartozott, mondhatni, padlóra kerültek. Az új világ által megkövetelt szakmai tudás, magatartásformák, bonyolult értékrend sok esetben átláthatatlanná és/vagy elérhetetlenné vált számukra. Nem tehettek mást, visszahúzódtak saját közegükbe és saját (újratermelődött) szubkultúrájukba.

Jelenleg a változások dinamikája nagyon sok településen jellemzően ellentétes irányba sodorja a roma és nem roma közösségeket. Utóbbiak nagy áldozatok árán igyekeznek lépést tartani a felgyorsult fejlődéssel, előbbiek számára viszont ez egyre reménytelenebbnek tűnik.

Értelmetlen azt kérdezni: „Ki a felelős mindezért?” A társadalmi változásoknak nincsenek felelősei. Ugyancsak hibás, sőt, felelőtlen a kérdés: „Mi a megoldás?” A vélt, vagy valós társadalmi problémákra a XX. században próbáltak „megoldást” találni – ismeretes, hogy miféle eredménnyel. Megoldás nincs, jó esetben apró előrelépések sora várható, amelyek évtizedek alatt hozhatnak számottevő változást. A messianisztikus türelmetlenség sehová nem vezet. Ennek jegyében szórtak el 120 milliárd forintot a roma programokra: gyors megoldásra, látható, statisztikailag kimutatható eredményre törekedtek mindenáron. (Miközben természetesen nem a romákra költött pénzt sajnálom, hanem annak alacsony hatékonyságát fájlalom.)

Szemellenzős vállalkozás a romák nehéz helyzetét egyedül az áldozatiság kategóriáival leírni, s a többségi társadalom kirekesztő hajlamaiban, az állam nemtörődömségében keresni minden probléma gyökerét. Ez a szemlélet – a humán értelmiség minden jó szándéka mellett – csak súlyosbítja a gondokat, mert a romáknak azt üzeni, hogy nem felelősek a saját sorsukért, a többségi társadalmat pedig a „bűnös vagy” üzenettel frusztrálják. Mindez csak a Magyar Gárda és társai iránti rokonszenvet növeli. Ajánlatos lenne észrevenni, hogy a szélsőjobb jelentős részben az elhallgatott vagy félrekezelt társadalmi problémákból él. Agyrémeikre sokkal kevesebb vevő lenne, ha nem tudnának valós feszültségeket meglovagolni. A szélsőjobb elleni leghatékonyabb módszer nem az antifasiszta tüntetés (bár néha ez sem megkerülhető), hanem az, ha elveszik tőlük a témáikat.

A multikulti szokásos lózungjai („a másság elfogadása”, „az idegen szép”) nyilván jószándékúak, de elégtelenek, mert csak a többségi társadalomnak üzennek: nincs más dolga, mint félretenni előítéleteit, megnyitni a szívét és a feszültségek maguktól eltűnnek.

Ám a különbözők együttélése nem feltétlenül nyereség. A XX. század etnikai/faji alapú háborúi és népirtásai után nevetséges volna ezt állítani. Az „idegen”, a más (szub)kultúrában felnőtt ember mindenekelőtt: kihívás. Kisebbségnek és többségnek egyaránt meg kell tanulnia, miként kezeli az új helyzetet. Ki kell alakítani az együttélés működőképes szabályrendszerét. Ennek útja sok-sok tanulás, próbálkozás, kudarc és újrakezdés. Ha ez sikerül, nyereség, ami által mind a két fél gazdagodik. Ha nem sikerül, az feszültséget okoz, halmozódó problémákat, kölcsönös meg nem értést s végül akár robbanást, mint azt a 2005-ös franciaországi zavargások mutatták.

„Tabuk nélkül kell végre beszélnünk a kérdésről” – mondják ismét mások. Feltehető jó szándékukat szerencsétlenül fogalmazzák meg, hiszen – például – a kérdés fajvédelmi szempontok szerinti taglalása igenis tabu. Ugyanakkor a hagyományos baloldali, antirasszista, kisebbségvédő fogalomkörben sem lehet mindezt értelmesen megvitatni. Hisz ez előbbinek csak a tükörképe. Bizonyos tabukat tehát le kell dönteni, másokat viszont szilárdan fenn kell tartani. Vagyis: új szabályrendszert kell kialakítanunk.

Így például beszélhetünk különböző (szub)kultúrák együttéléséről, melyek közül az egyik megkönnyíti, a másik megnehezíti a rohanó világhoz való alkalmazkodást. Az egyik nem erény, a másik nem bűn, csupán adottság, de minderről nem beszélni felelőtlenség. A problémákat meg kell fogalmazni, hogy kezelhessük őket. Itt járatlan útra léptünk, s a legkevesebb, amit tehetünk, hogy ezt fel- és elismerjük. Eközben számtalanszor fogunk botlani, de botlásainkat menti, hogy nem a kirekesztés, hanem a közeledés szándéka hajt: az együttélés működőképes formáit keressük.

*

 

A monoki önkormányzat határozata a gyerekek iskoláztatásához és közösségi munkához kötötte a szociális segély folyósítását. E döntésnek – melyet sokan bíráltak és sokan támogattak – rengeteg hibája volt, mint minden új és szokatlan lépésnek, de semmiképpen sem tartom egészében elvetendőnek. A gyerekek iskoláztatása: alapkövetelmény. A közmunka nem hoz megoldást az állástalanság gondjaira, de mint fentebb leszögeztük: itt megoldások nincsenek, legfeljebb a helyzet javítására tett szerény lépések. Annyit elmondhatunk: e döntésnek nem a romák kirekesztése, hanem integrálása volt a célja. Nem vártak kormányzati lépésekre, a helyi közösség kezdeményezett, ami demokráciában elengedhetetlen. A kezdeményezés gyengéje volt ugyanakkor, hogy elsősorban az adminisztratív oldalra helyezte a hangsúlyt és nem az informális párbeszédre. A gondok kezelésére tett kísérletről van szó, hibáira rá kell mutatni, de nem szabad az egészet elítélni és lesöpörni.

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://szombatfolyoirat.blog.hu/api/trackback/id/tr39964750

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kötöttségek nélkül 2009.02.25. 13:13:54

Hétköznapi rasszizmusEgy jó időre ez lesz az utolsó posztom, ami a cigánysággal foglalkozik, aztán témát váltok, aki olvasta az előző két írásomhoz fűzött kommenteket, megérti, hogy miért. Nagytöbbségük teljesen igazolta azt az országjelentést, amely szer…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása