Nagy író volt, egyike a legnagyobb kortárs íróknak. Mellbevágott a halálhíre, mint minden olyan haláleset, mely számunkra fontos/kedves embert ér.
Fej-fej mellett versenyzett az utóbbi években a Nobel díjért Philip Roth-tal, akinek a régi vetélytárs halála által idén jelentősen megugrik az esélye, annyira azért mégse, hogy tényleg ő kapja. Ahhoz Roth túl amerikai, túl zsidó, túl macsó, túl közérthető.
Updike is közérthető volt, modern realista és nagyon amerikai (ő se kapta meg a kiérdemelt Nobelt), s bár nem annyira macsó, mint Roth, az ő Nyúl figurájának is akadt gondja a nőkkel épp elég – leginkább feleségével –, habár egy kifinomult filosz egyszer érdekes összehasonlítást tehetne: mennyiben hasonlók és mennyiben mások Updike protestáns főhősének családi és szexuális kínlódásai, mint a Roth-i zsidó figuráké.
Updike sokat tudott a házasságról, a családi élet hétköznapjairól, az amerikai WASP középosztályi életformáról és gondolkodásról, a felnőtté válás nehézségeiről, a civilizáció és a vágyak konfliktusáról.
Tetralógiát szentelt Nyúlnak, és mellette írt még vagy húsz regényt, köztük, Bech történeteiben, egy zsidó alteregót is kreálva önmagának, kortárs zsidó írókból kikeverve figuráját. Megirigyelte mások gondjait?
Regényei mellett több kötetnyi esszét és verset publikált. Olvastam és megmaradt emlékezetemben egy könyvkritikája a The New York Review of Books-ból, ahova rendszeresen írt. Meglepett a szöveg egyszerűsége. Vázolta a regény történetét, a karaktereket, közérthető nyelven elemezte ezeket, és néhány értékelő bekezdésben közreadta: miért tetszik neki a könyv. Kritikából akkortájt idehaza szokatlan volt ez a közvetlenség, egyszerűség, közérthetőség és empátia.
Mondom, nagy író volt. Hiányozni fog.