Megahanuka a Hősök terén. A legnagyobb hanukia a legtöbb ember előtt? Vagy az egyszerre gyúló, legtöbb hanukia a legnagyobb sokaság előtt? A szélsőjobb persze hörög és tüntetést szervez. A hatóságok nem engedélyezték a tüntetést, mely ellen – örvendetes módon – a jobboldal is fellépett, de még lehetnek fejlemények.
A zsidó összerezzen, kérdések sorjáznak a fejében:
Jó ez a nagy, nyilvános hepaj?
Kell ez nekünk?
Oldja a görcsöket? Előcsalogatja a félénkeket, a rejtőzködőket, vagy inkább elriasztja?
És mit szól hozzá a többségi társadalom?
Vajon miért kell az egyik legfrekventáltabb magyar nemzeti jelkép közegébe helyezni a zsidó szabadságünnepet?
Csak azért, hogy megmutassuk, nemcsak a MIÉP, meg a Magyar Gárda tud itt masírozni?
Hogy jelezzük, miénk is a tér?
S egy újabb kérdés, mely az előzőekkel vitatkozik:
Már miért is ne lehetne hanukiát állítani bárhol az országban, ha a zsidó vallás és közösség egyenjogú része a magyar társadalomnak?
A helyes válasz szerintem: jog szerint bárhol lehet, de talán felesleges, talán nem is igazán szerencsés a Hősök terén, még akkor sem, ha vonzó médiaesemény lesz belőle. Annyi ember úgysem jön el, hogy ekkora helyre volna szükség, a szélsőjobbal pedig talán felesleges ilyen módon vitába szállni. Miénk is itt a tér: mondjuk ki nyugodtan. Kijelentő módban. Csinnadratta nélkül. A csoda nem a hatalmas lángokban, hanem a hagyomány szerint nyolc napig, kitartóan égő egy napi olajban rejlett. Amire még ma is emlékezünk.
Hag hanuka szameah. Örömteli hanukát mindenkinek.
