Nehéz dolog, hogy mit gondoljon az ember a szélsőjobboldalról. Tényleg. Pár hónapja még a Magyar Gárda vonulgatásaival, Morvai Krisztina és a Jobbik frigyével (irány Brüsszel!) volt tele a sajtó. Megnőtt a lelkesedésük, duzzadt az önbizalmuk, már elkezdték számolgatni, hogy vajon egy vagy két helyet kapnak Brüsszelben. És tovább vonultak, vonulgattak.
Mondtak nagyokat, úgy gondolták, abba is bele fognak szólni, hogy kik, hol és milyen színdarabokat játszhatnak, aztán az egész leeresztett, mostanra meg már csak petyhüdt és sértett sejtecskék püfölik egymást.
Először volt egy gárda, aztán lett kettő, egy főkapitány, két főkapitány, az egyik mindig zsidó lett, vagy a barátnője lett zsidó, vagy a szomszédja lett zsidó. A vezető "orgánumok" is egymásnak estek, a hétvégén például az érvkészletük a szexuális aberráció különféle formáival bővült, nem is fűzök ehhez inkább semmit...
Németországban az erre szakosodott rendvédelmi szervek úgy beépültek a neonácik közé, hogy értelme sincs feloszlatni a kopaszokat. A magyar NBH is okos embereket dolgoztat, a radikálisok furcsa táborán végignézve viszont elég nehéz bárkiről is elképzelni, hogy a megfelelő értelmi képességekkel rendelkezne egy ilyen melóhoz. (Vona Gábor egyszer a TV2 Mokkájában nyilatkozik, aztán TV2 ledózerolásáról beszél. Ezt most akkor hogy?) Talán inkább valamilyen csoportdinamikai szükségszerűség, hogy összeállnak, aztán szétesnek, és megint, és megint, és kevésbé a rendőrség bomlasztó munkája miatt. Meg hát, amilyenek a magyar védelmi szervek, belőlük se nagyon lehet kinézni sikeres akciókat.
Mindezeken csak azért gondolkoztam el, mert olvastam a már-már kurucinfó-szakértőnek nevezhető Papp László Tamás írását (A kurucinfó-paradoxon). Az ő főbb téziesei a következők:
A Kurucinfo előállítói a legjobb ügynökei a totális tömegpárttá-szerveződés meghiúsításának. Amit készítői tesznek, az éppen a fasiszta-náci gondolat- és eszmekör antitézise.
Központosított mindenható pártgépezet helyett alulról építkező és öngondoskodó közösséget építenek. A centralizált pártok vezérei pótolhatatlanok, de ha Molnár Balázst lekapcsolják, az önfrissítő hálózat akár tíz utódjelöltet is versenyeztet majd a helyén támadt vákuum betöltésére. Parancsuralmi hierarchia helyett "szabadpiaci vetélkedés". Ez a Kurucinfo-paradoxon. Fölösleges és kontraproduktív betiltatni őket. (...)
Az ultrajobbos zavargások logisztikai központjai nem is a pártformációk voltak, hanem a virtuális közösségi terek. Olvasóikkal interaktív kapcsolatban lévő felületek. Ahol egyfajta sajátosan torz bázisdemokrácia váltotta fel a tekintélyelvet. Itt nem működik a piramiselvű, formális vezérlet. Csupán ötletgazdák, hangadók vannak, „elsők az egyenlők közt.” Az oldalak létrehozói nem lépnek át a fizikailag leírtató politikai valóságba. Ha akarnának, sem törekedhetnek táboruk fölötti totális dominanciára vagy ellenőrzésre. Mert ha létrejön egy szakadár csoport, nincs objektív akadálya, hogy új törzsi szállásterületet jelöljön ki a kibertérben. Önálló „ego-szoftverek” futnak, gyakran egymással rivalizálva. (...)
Amennyiben diadalt aratna a Kurucinfo által preferált faji totalitarizmus, feltehetően elsőként Molnár Balázst és kollégáit állítanák kivégzőosztag elé. Hisz létük önmagában cáfolata volna a pártimádó fanatizmusnak. Ezért is fölösleges és kontraproduktív betiltatni őket.
Logikus, elgondolkoztató. Egy merőben új jelenségről van szó, egy olyan csoportosulásról, amelyet nem csak a különböző totalitárius ideológiák és eszmék felől, de a fiatalok körében népszerű szubkultúrákkal egy sorban is éremes vizsgálni. Hiphopos, rokker, emós, nemzeti radikális. Trendek vannak és divatok, trendsetterek és divatdiktárok, különféle sztárocskák, és mint a Duran Duran meg a Depeche Mode rajongói egykor, úgy ezek a fiatalok is rivalizálnak. Mert hogy ők fiatalok, és ez a legnagyobb veszélye a dolognak: frissnek, dinamikusnak tűnnek - ellentétben a rendszerváltozás előtt-körüli-utáni szélsőjobboldal kiöregedett népijeivel és emigránsaival, akikről, ugye, sok mindent el lehetett mondani, de azt nem igazán, hogy vonzóak és korszerűek...
Gárdistának öltözött tizenhatévesekkel utazni a villamoson nem egy szívderítő dolog, ám szegény srácok valószínűleg azt sem tudják, mit csinálnak.
De ki lesz az, aki erről meg tudja győzi őket, és hogyan?