A média beszámolói a gázai harcokról túlnyomó részben politikai és spekulatív jellegűek. (Kinek az érdeke a háború, meddig tart, mit mond az Európai Unió, stb.) Az alábbiakban egy tűzközeli beszámoló olvasható.
Hétfőn az izraeli hadsereg mintegy 80-100 Hamasz fegyverest ölt meg, további százat ejtett foglyul és vitt el kihallgatásra Izraelbe.
A csapások ellenére a Hamasz ellenállása erősödött: aknavetőkkel, mesterlövészekkel, robbanóövet viselő fegyveresekkel, valamint aláaknázott házakkal próbálják feltartóztatni az előrenyomuló izraelieket. Katonai források számos olyan esetről tudósítanak, amikor öngyilkos robbantók próbálták az izraeli katonákat megközelíteni, de a detonációra már nem maradt idejük. Egy öngyilkosjelöltet sikerült elfogni. A Hamasz folyamatosan próbálkozik az izraeli katonák elrablásával is.
Éjszaka a Hamasz fegyveresek ellenállása annyira felerősödött, hogy a nehéztüzérséget is be kellett vetni. A terrorszervezet vezérei illegalitásba húzódtak, de nem veszítették el a kapcsolatot a harcolókkal – ez világosan érezhető.
A hadsereg egyik célja Gázaváros körülzárása, de csak lépésről lépésre tudnak előrehaladni az aláaknázott, csapdákkal, lesből támadó fegyveresekkel nehezített terepen. Az elfoglalt területet át kell kutatni, aknátlanítani, a felderített fegyver- és lőszerraktárakat meg kell semmisíteni. Szerencsére az esetek jelentős részében nem vaktában haladnak: a hírszerzés pontosan megjelöli a kiiktatandó célpontot. Az információkat az elfogott hamaszosok, néha a polgári lakosság, az esetek nagy részében pedig a Hamaszt utáló és revansra szomjazó Fatah-káderek adják. (Sejthető, hogy az Izraellel folytatott harcok után belső palesztin leszámolás következik majd.)
Eközben a légierő folyamatosan támadja a Hamasz központi épületeit és bázisait, valamint az ún. Philadelphia folyosót, ami nem más, mint az egyiptomi határ alatt húzódó alagútrendszer. Mindennek ellenére a Hamasz kilövő bázisai nagyrészt épen maradtak, ha nem is olyan jó már az utánpótlás. Gázaváros fegyverraktárai még nagyobbrészt érintetlenek, s ott mindenféle rakéta található bőven. Így a harcok idején vélhetőleg folyamatosan hullanak majd a rakéták Izraelre, mivel a Hamasz számára ez a végső bizonyítéka annak, hogy dacolnak az izraeliekkel. A katonai vezetés nem is reméli, hogy teljes mértékben ki tudja ezeket iktatni, csak a katonai infrastruktúra gerincét próbálja megtörni.
A harcok sűrűje még csak most következik: ha behatolnak a sűrűn lakott területekre, az izraelieknek aláaknázott, asszonyokkal és gyerekekkel telezsúfolt épületek közt kell majd harcolniuk, a Hamasz pedig feltehetőleg alig várja, hogy valahol egy (általuk aláaknázott) ház ráomoljon 30-40 polgári lakosra. Akkor aztán – a szolgálatkész nyugati média segítségével – azonnal szétkürtölik a tömeggyilkosság vádját, s a „haladó” közvélemény mindent elkövet, hogy lefogja Izrael kezét.
Ebben a helyzetben a katonai vezetés nem mer semmiféle jóslásba bocsátkozni a harcok befejezéséről. Lehet, hogy napok, de lehet, hogy még hetek vannak hátra. Ez persze nemcsak katonai kérdés. Az izraeli diplomácia napról napra erősödő nemzetközi nyomásra számíthat, amely a hadműveletek befejezésére próbálja rábírni az országot.
(forrás: Ynetnews.com, Jpost.com, FAZ.de, Szombat)
