Szombatblog

Klein Rudolf: Tel-Aviv száz éves
Tel-Aviv városa idén ünnepeli fennállásának századik évfordulóját. Ritka ez egy olyan országban, ahol nehézen található nagyobb település, mely nem szerepel a Bibliában, illetve történelmi forrásban. De itt éppen a fordítottjáról volt szó: az új zsidó földnek megteremteni a modern (nagy)városát, amely ugyan nem az első az új óhazában, ám új lapot nyit az egyetemes várostörténetben is.

A világ és a judaizmus: Képzeletbeli veszélyek és valós lehetőségek – Avraham Burg írása
Az ultra-ortodox rabbik új ellenséget kreáltak maguknak a nem zsidó ellenség helyett: a zsidók világi életmódját és magukat a nem vallásos zsidókat. Ebben a harcban az ultra-ortodoxia fegyverei ugyanazok, mint amit a történelem során már többször használt sikerrel az ellenségei ellen. A legfontosabb fegyver az oktatás. A külvilággal dacoló judaizmus újabb nemzedékeit nevelik fel, hogy az ultra-ortodoxia – persze világi pénzen – jóllakhasson és közben az ultra-ortodox káposzta is megmaradjon.

Yoram Kaniuk: Tel-avivi napló (akit a kutyája is megvet)
Ma a lányaim a háború ellen tüntetnek, beadványokat írnak alá, és azt gondolják, hogy Izraelben háborús bűnöket követnek el. Természetesen én vagyok a bűnös, mivel cionista maradtam, aki csak azért jött Izraelbe – egyébként itt születtem, és palesztin állampolgár vagyok –, hogy arabokat öljek és elűzzem őket innen. Otthon a véleményem nem számít. Mérsékelt nézeteimért a saját házamban lenéznek, még a kutya is, akit az asszonyaim agymosásban részesítenek, és mióta „tudja”, miről van szó, nem jön oda hozzám, nem csóválja a farkát, ha meglát.

Eetta Prince-Gibson: Egy város szépsége lakói szemében (Konkoly Ágnes fordítása)
„Jeruzsálem és Tel-Aviv folytonos dialógusban áll egymással” – magyarázza Rosenthal. „Tel-Aviv egy modern város, homokra építve, és ez meghatározza őt. Jeruzsálem történelmi város, erős kövekre épült. Ez egyfajta Jing és Jang; Tel-Aviv nem létezhetne Jeruzsálem nélkül, és Jeruzsálem sem Tel-Aviv nélkül.” A jeruzsálemiek, kijátszva a végső ütőkártyát, gyakran megjegyzik, hogy Tel-Aviv, fehér, oldalvást épített Bauhaus házaival nagyon csúnya város. „Igen, azt hiszem, az” – mondja Rosenthal. „De az én genetikai kódom arra predesztinál, hogy tagadjam ezt a csúnyaságot. Én egyszerűen nem látom ezt.”

A reális város – Itamár Jáoz-Keszttel beszélget Bendl Vera
A kezdetektől Tel-Avivban akkumulálódott az újhéber intelligencia, nem annyira Jeruzsálemben, ahol megvolt a vallásos kóved, de az újítási vágy, ami mindent hajtott, Tel-Avivban maradt. A színházi élet is itt jelentős. Mondhatom talán azt is, hogy Izrael az egyetlen állam, amely az irodalomnak és a művészetnek köszönheti a létét.

Shiri Zsuzsa: Tel-Aviv és a kultúra
Az elmúlt évek feltűnő sikere az izraeli kortárs tánc berobbanása a nagyvilágba. A nyelvi akadályokat megúszva egyre népszerűbb külföldön is a gyakran formabontó izraeli táncművészet, melynek egyik legfontosabb otthona a tel avivi Suzanne Dellal központ. Itt láthatóak a jemenita gyökerekre építő Inbal és a neves Batsheva együttesek, valamint az Orna Porat ifjúsági és gyermekszínház a patinás Neve Cedek negyed közepén, Tel Aviv mostanában felfedezett és renovált egyre felkapottabb bölcsőjében.

„Mit keres ő ezek között?” – Vitányi Ivánnal beszélget Várnai Pál
Nagyanyám valóban Horthy lány volt, de a kormányzóval nem volt közvetlen kapcsolatunk. 1945-től 1956-ig voltam tagja a pártnak, akkor kiléptem. Később 1972-ben felkínálták a Népművelési Intézet igazgatói állását, azzal a feltétellel, hogy újból lépjek be. Úgy gondoltam, hogy ez a Párizs megér egy misét. Intézeti működésem alatti minden tettemért tudom vállalni a felelősséget. Most is megvagyok győződve arról, hogy így kellett tennem.

http://www.szombat.org