A hányinger kerülget, az Allprint Kiadó gondozásában ugyanis megjelent a Véres húsvét című könyv. Akit az ilyesmi érdekel, meg is veheti az egyik „könyvkimérésben”, amit onnan tudok, hogy Etgar Keret izraeli író novelláskötetét (19.99) keresve találtam rá. Ironikus az élet, nem?

Mellékvágány: a könyvterjesztők, tisztelet a kivételnek, bármit átvesznek gondolkodás nélkül?

A rosszullétre okot adó könyv szerzője egyébként Ariel Toaff író, történész, aki nem mellesleg a római exfőrabbi, Elio Toaff, fia, a kiadó ajánlója szerint pedig „a Tel Avivhoz közeli Ramat Gan-i Bar Ilan zsidó egyetem professzoraként középkori és reneszánsz történelmet tanított és elsősorban a középkori zsidóság mélyreható tanulmányozásával szerzett hírnevet”. Tehát, mondjuk csak ki nyugodtan, szintén zsidó, mintha ez megkérdőjelezhetetlenné tenné az általa írottakat. A kiadó azonban nyilván így gondolja. A fülszövegben hallatlanul izgalmas tudományos munkaként egekig magasztalt könyv alcíme (Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában?) ne tévesszen meg senkit, a mondat ugyanis nyilvánvalóan véletlenül sikerült kérdőre, Toaff ugyanis azt igyekszik mindenáron bizonyítani, hogy a zsidósággal szembeni rituális gyilkosságok vádja korántsem (volt) koholmány.

Nem vesződnék most Toaff állításainak megcáfolásával. Ezt remélhetőleg megteszik majd történészeink, viszont helyettük is szégyellném magam, ha nem szólalnának meg. A külföldi megjelenést követően született ugyan néhány publicisztika, de ez édeskevés. Egyrészt, mert nem valószínű, hogy bárki is emlékezne rájuk, másrészt egy magyar nyelvű kiadás elvileg nagyságrendekkel több olvasóhoz jut el. Most tehát végképp nem volna szabad a hallgatást választaniuk.

És mielőtt még félreértene valaki. Nem cenzorért kiáltok, a tiltásnak ugyanis nem látnám értelmét. Felőlem mindenki azt olvas, amit csak akar. Magánügy. Nem tartozik senkire. A Véres húsvét (és társai) mindenesetre nem hagyhatók figyelmen kívül.

Igaz, a hányinger ettől függetlenül idővel majd visszatér. Amint fölbukkan egy újabb gyomorforgató „remekmű”.