Mintegy négyszáz Izrael-szimpatizáns gyűlt össze a Fullánk utca és Gárdonyi Géza utca sarkán rendezett rokonszenv-tüntetésen. (A követség épületéhez biztonsági okokból nem engedte közel az embereket a komoly erőkkel jelen lévő rendőrség, még az utcába sem volt szabad belépni.) A csikorgó hideg ellenére a tüntetők 45 percen át derekasan kitartottak.
A moderátori tisztet betöltő Egri Oszkárt (az eseményt szervező hitközség jogászát) nem szónoknak teremtette az Isten, de Mészáros István, volt országgyűlési képviselő (a Hit Gyülekezetének tagja), a maga szelíd, de határozott módján néven nevezte a dolgokat. A legegyszerűbb, de leghatékonyabb módszert választotta: felolvasta a Hamasz alapszabályából az Izrael elpusztítását és mindenféle megállapodás elutasítását ecsetelő passzusokat. Taps és (szelíd) éljenzés közepette megállapította, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez és, hogy a halottakért és sebesültekért – akiket egyformán sajnálhatunk, bármely oldalon is állnak – a rakétákat lődöző Hamaszt, a konfliktus kirobbantóját terheli a felelősség.
A felerészt tizenéves fiatalokból álló közönség zászlókat lengetett, szolidan éljenzett, tapsolt és „Úgy van!” kiáltásokat hallatott – már amennyire jólneveltsége megengedte. A derű nem hiányzott, de a szenvedélyességtől (pláne az agressziótól) nagyon távol álltak.
A zsidó hivatalosság képviseletében Feldmájer és Zoltai urak (Mazsihisz) átadták szolidaritási nyilatkozatukat a nagykövet asszonynak. „Itt kint hideg van, de a szívemben meleg van!” – mondta válaszul Aliza Bin Nun asszony, akinek szavait taps és éljenzés fogadta.
A beszéd elhangzása után az „Am Iszraél Chái” és az „Oszé Salom” dalokat énekelték a jelenlévők, Shmuel Ruskin lubavicsi rabbi (közismert nevén: Smulik) vezetésével. Egri Oszkár ezután megköszönte a részvételt, a jól nevelt tüntetők pedig eltávoztak.
