Make love, not war? (Ruth Margalit – Haarec – cikke nyomán)

„Senkinek még a szeme sem rebbent Izraelben, amikor Aser, a show kipát viselő játékosa azt mondta Leonnak, az oroszországi születésű, vállaltan meleg srácnak, hogy világéletében azt gondolta, »kizárólag abban az esetben állna szóba ilyesvalakivel, mint ő, ha gumibot lenne a kezében«.

Az sem botránkoztatott meg az égvilágon senkit, amikor Vanessza, a szexi francia olé azt mondta a gyönyörű arab versenyzőnek, Raninnak: »Tetőtől talpig olyan emberek szomszédságában nőttem föl, mint te, édesem. Igen, a zsini környékén. Úgyhogy ne te mondd meg nekem, mi micsoda«” – kezdi tudósítását a Haarec az izraeli Big Brother (Való Világ)-vetélkedő idén ősszel lezajlott szériájáról.

Izraelben e hét keddjén ért véget a valóságshow, amelyet a kettes csatorna sugárzott. A játékosok százhét napig voltak összezárva egy úszómedencével ellátott és minden lehetséges szögletében bekamerázott hatalmas házban. „A versenyzők meglepődve fedezték föl, hogy a készítők egy apát és a lányát is beválogatták a játékba: Joszi és Ejnav Bublilt. A legjobban maga Ejnav lepődött meg, aki rémülten bámult az apjára, és könyörgött az istenhez, nehogy kínos helyzetbe hozza őt.”

A cikk ezután beszámol arról, hogy három hónap elteltével az askeloni születésű Joszi Bublil kulturális ikonná vált. „Kacagtató példabeszédeinek és lobbanékony természetének, valamint annak köszönhetően, hogy nagyjából kétszer annyi idős volt, mint a vetélkedő többi résztvevője, mindenki arra számított, hogy ő éri el az első helyezést a szavazáson.

Kedd este azonban Joszi csak az egyik volt a két döntős közül, aki az egymillió sékeles fődíjra pályázott. A másik esélyes, aki végül a szavazatok túlnyomó többségével győzedelmeskedett, a huszonnyolc éves Sifra Kornfeld volt” – írja Ruth Margalit, majd hozzáteszi, „keresve is nehezen találni két ennyire ellentétes karaktert.” A körülbelül ötvenmillió forintnak megfelelő jutalommal járó első helyezést „ez az askenázi származású, intelligens nő nyerte, aki a jónevű Bezalel művészeti akadémián szerzett bachelor-képesítést. Mindezekből kifolyólag Sifrát a Bublil-család – apa és lánya – egyből kikiáltotta »Friedmannak«: e homályos, ugyanakkor lekicsinylő jelentésű szóval azt próbálták kifejezni, hogy stréber és elitista fajzatnak tartják.”

A cikk leírása szerint végül ő, Leon, Ranin és egy jóképű kibuclakó, Cabar alkották a „Friedman”-csapatot. „A négyes tagjai között hamar szoros baráti kötelék szövődött, és ők is beszálltak az etnoharcba: mindenkit, aki nem tartozott közéjük, »Bublil«-nak neveztek el.

Kedd este így hát minden a Bublilokról és a Friedmanokról szólt, azaz – mondjuk ki nyíltan – a mizrachiak (keletiek) és az askenázok konfliktusáról. Már csak ennélfogva is érdekes, hogy az arab versenyző mennyire beleillett az askenázi kategóriába.

Ötven évvel a keleti és észak-afrikai zsidók Izraelbe érkezése és több mint hatvan évvel a Soá elől menekülő európai zsidók letelepedése után az etnikai megosztottság még mindig mindenre rányomja a bélyegét” – jegyzi meg a cikk szerzője, majd arról ír, mit jelentett ez a showműsor szempontjából: „Igaz, ez az egész csak televízió. De maguk a készítők is gyorsan észrevették: férgek rágta skatulyát tartanak a kezükben, a résztvevők etnikai sztereotípiáinak képében.

Így aztán kedd este, mielőtt a korábbi versenyzőkből kikerült műsorvezetők (akik közül az egyik, Ejnav egyébként szintén a »Friedman«-okat támogatta végül) kihirdették az eredményeket, egy érdekes kijelentéssel álltak elő: fölhívták a nézők figyelmét, hogy otthon, a készülékek előtt tartsák fejben, hogy itt mindenki »önmagát, és csakis önmagát képviseli«. Bármit jelentsen is ez.”

Az izraeli Big Brother döntősei közül több mint kétmillió néző választotta ki a győztest, jegyzi meg a cikk, megemlítve, hogy a valóságshow az osztálytermekben, a bárokban és még a Knesszet folyosóin is téma volt. A Haarec továbbá arról is tudósít, hogy összességében több tévénéző szavazott, mint ahányan jelezték szándékukat, hogy a következő hónapban sorra kerülő általános választásokon a nagy pártokra együttvéve szavazni fognak.

„Ha valami hiányzott az idei Big Brotherből, az egyedül a szex volt. Egyszerűen senki sem szexelt benne” – folytatja a cikkíró, majd a következő kiegészítéssel zárja:

„Volt némi erotikus feszültség Vanessza és Itaj között, és szikrázott a levegő Sifra és Cabar között is, ám mindezek ellenére – tökéletes ellentétben a műsor brit, holland vagy ausztrál változataival, ahol nemegyszer alkoholittas szoftpornóba torkolltak a dolgok – semmi több nem történt.

Talán annyira lekötötték őket a Bubliljaik és a Friedmanjaik, hogy egész egyszerűen elfelejtettek szórakozni.”